 
H.Gábor Erzsébet
Utolsó asszonyod
Reszkető kezem, tiedben megpihen,
fakulnak már az éltes fényszemek -
miénk a perc most - édes részegek!
Ábrándok árja, hagyom, hogy elvigyen,
oda, hol égő szerelem tündökölt.
Lángoló szárnyú, ékes tűzmadár,
karma, akár az éles búzaszár,
árkokat vésett, ezerszer meggyötört.
Túléltünk mindent; együtt, és itt vagyunk,
s ha szerető, lágy karod rám fonod,
a halált is életnek álmodod.
Vigyáz reánk a mennybeli angyalunk,
s míg ölel minket megfáradt alkonyunk,
leszek; örök, utolsó asszonyod.
2016.09.02.
|
|
