|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Néha a tiszta reggelekben
kacagva a Napba nézek,
és nem tudom elhinni,
hogy életem magas hangon szól,
és egyre közelebb hozza a halálom.
Hiszek az életben, hiszek az ő nevében,
az évszakjaim színében.
Örökkön karcsú nyírfaként
ragyogjak a Napon izgalomban elsőként.
Talán soha nem lesz este, talán soha nem esik
a rothadt októberben kigyullad a homlokom,
tréfából a mellemre teszem a kezem és mondom:
Kialvó az életem és szomorkodom.
De létem teltebb, mint a nyári esték,
akkor a vérem magas hangja felemel...
Ó, a viaszsárga arcon megjelenik az édes hajnal,
Ó, nem igaz, hogy meghalok és menni kell. |
|
|
- szeptember 05 2016 10:37:28
Gratulálok versedhez. Szeretettel - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 30. csütörtök,
Katalin, Kitti napja van.
Holnap A munka ünnep, Fülöp napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
