 
H.Gábor Erzsébet
Új napra ébredtünk
Új napra ébredtünk ezer új reménnyel -
hadd legyek boldog ma, kéne egy szerény jel,
hadd higgyem újra el, érdemes, van tovább!
Fogynak éveim, léptem is tétovább.
Gyönyörű hely a Föld, létezni oly csodás -
manapság szívünkből örülni nem szokás,
pedig a kék folyók csak nékünk ringanak,
a réten száz virág, s szeretni hív a Nap!
Éjszaka csillagok, s ezüstös Hold ragyog,
s éberen, álmodón várják a holnapot.
Minden nap új remény, minden nap új titok,
az ember akkor él, ha vére úgy lobog
akár a máglya, mely eleven éget el,
végzet ez, tűzhalál, s te erre éhezel.
Érzed, hogy érdemes, tudod, hogy adni kell,
kínáld az éhezőt addig, míg van mivel,
s addig míg van miből, addig míg tart a kincs -
tudod hogy mit jelent, s azt is, hogy mit, ha nincs.
A sorsod égi kegy, gyönyörű küldetés -
hogyha nincs magvető, miből lesz új vetés?
Becsüld a mát nagyon, s reméld a szép jövőt,
legyél te pártoló, segítsd a fényszövőt,
s ha kész a Napselyem, oszd szét majd gazdagon,
legyen e drága perc, ünnepre alkalom.
Se árva, se szegény, ne fázzon már soha,
ne légy te drága sors senkihez mostoha,
új napra ébredni legyen majd érdemes,
Az Isten áldása kísérje léptedet.
2016.09.03.
(A festmény, Máté Sándor: Új nap kezdődik
c.alkotása.)
|
|
