|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Kései szüret
Görnyed a tőke, dúsak a fürtök,
mézlik a szőlő, vér a leve,
szomjas a hordó, issza a mustot-
nem férne már egy csepp se bele!
Fárad a gazda, ólom a lába,
s látva a megtelt, nagy pocakút,
két szeme könnyez; ódon a pince,
benne a kincse, vén csodakút.
Hogyha a csapját majd megereszti,
tűz folyik abból, lángja lobog,
s perzselő kortyba hamvad a szomja -
szíve verője égve dobog.
Nem tud aludni. Nézi a Holdat;
nesztelen repdes két denevér.
- Lesz-e idő még inni a borból?
Felfele bámul, s félve remél.
2016.09.28 |
|
|
- október 05 2016 20:16:38
Micsoda dallamos vers! Táncra perdülni volna kedvesm.  Ica |
- október 06 2016 17:54:53
A daktilusok miatt van Icuskám. Szeretem az időmértékes verseket...pedig a tartalma elég szomorú.
Köszönöm szépen az olvasást.
Ölelésem:Zsike  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 22. szombat,
Gerzson napja van.
Holnap Alfréd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
