|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Valamikor nagyon régen
amikor ide kijöttem,
esténként egyedül voltam
's volt, hogy kedvem is „kilöttyent”.
A sors elűzött otthonról
földönfutóvá tett engem,
és ott kellett hagynom mindent,
mindent amit csak szerettem.
Anyámat és testvéreket
a várost ahol születtem,
szeretett feleségemet
és a két kicsi gyermekem.
A könyv maradt nekem akkor
csak az egyetlen barátom,
az volt nekem itt mindenem
a testvérem, a családom.
Negyven évvel később történt
kettő-ezernyolc késő nyarán,
verset akartam írni, egy
album második oldalán.
Ötvenéves találkozón
ott a nyolcadik osztályból,
egy album telve képekkel
onnan, a régi „zárdából”.
Elő vettem a könyveim
melyek akkor segítettek,
legjobban a bennük leírt
's megfogadott idézetek.
Az elmúlt ötven év alatt
egy kis könyvtáram lett nekem,
ahol mindig megtalálom, a
megfelelő idézetem.
Egy idézet vezet engem
ha a tollat kézbe veszem,
Veres Pétertől örökre
ez egy szózat maradt nekem.
„A versben nem lehet hazudni,
a verset nem lehet „megírni”,
a versnek születni kell.” Tóni
vigyázz, ezt soha se feledd el!
Az idén múlt el nyolc éve
mit hűen be is tartottam,
és tőle a közelmúltban
sőt, még egyet megtanultam:
„Az édesanyánkról, szívbéli
kedvesünkről és a hazánkról
sem vicceket, sem frázisokat
nem illik mondani tréfából!
Tóni 2016 Október 21 |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 21. hétfő,
Ágnes napja van.
Holnap Vince napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
