|
|
 
Ficánkolnak a színesre megfestett levelek
Zizegnek, zörögnek, ahogy a haragvó szél megfújja.
Sugdolóznak egymással a vidám, forró nyárról....
A vén, öreg tölgyfát átölelem, önfeledten újra.
Jólesik nekem, megkönnyebbülök, feltöltődöm.
Még egy utolsó csókot csennek a zizegő levelek.
Mézszínű falombok csorognak a nyirkos földre
Fáznak a ráncos, pőre fák, de én boldogan nevetek.
Átszellemülten táncolok a pergő levéllel
Vígan dalolok a madárkával egy őszi, kedves dalt....
Szállok a szélben, a fürge őzzel kergetőzöm .....
Zengő zivatar minket a szépséges, csipkés szirtre csalt.
Bámulom a színes ruhába öltözött tájat
- Ámulok, milyen szép, kedves dallamot citerál a szél..... -
A könnyező felhőket, a bánatos erdőket.
Búcsúzik a természet , a könnycseppjük is erről regél. |
|
|
- október 27 2016 06:52:51
Őszi verseid között is az egyik legszebb ez a vers. Ica |
- október 27 2016 19:08:12
Helen Bereg Köszönöm szépen kedves szavaid, a gratulációt.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. január 29. szerda,
Adél napja van.
Holnap Martina, Gerda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
