|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Erőtlen testem még mozog,
halni készülő lelkem zokog
van-e túlvilág? hova jutok?
szivacsként telít a fájdalom,
mégis naponta hordozom
ha visszanézek a múltra,
sajgó emlékek terhe fújt,
kevés öröm, sok szenvedés,
nyolc évtized - ez nem kevés.
Meddig birod még - kérdem én
magamtól, mert bizonytalanság emészt.
Vajon mit tennék, ha ismerném
a helyet és az időt, a végsőt,
nem ismerem a megfelelő lépcsőt,
melyen majd lépkedek,a helyet,
ahol vendég vagy örökös lakó leszek.
Teher vagyok magamnak és másoknak,
nem tudom feledni, akiket bántottak
szavaim, tetteim, akaratlanul,
bár én jót akartam, rosszul
választottam a módszert,
de már késő, az időm eltelt.
|
|
|
- december 23 2016 13:34:46
Fájdalommal teli, szépséges vers!  |
- december 24 2016 18:23:53
Szép ,szomorú versedhez gratulálok
Szeretettel
Tibor |
- december 25 2016 13:20:20
Köszönöm kedves olvasóim.
kívánok nektek, áldott, békés ünnepeket szeretettel
mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
