|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Ezerkilencszáznegyven-kettőben, ott nagy háború dúlt…
Negyvenhárom, januártól, még jobban megvadult… dúlt-fúlt…
Katonáink eljöttek, így nem láthatták a tavasz úrt!
A lövések csattogtak, fütyültek, haragosan morogtak,
Hideg meg némán, csendben dühöngött… voltak sokan fagyottak!
Ott a hó, akkor, nem rossz álom volt, pelyhek folyton hullottak.
A fegyverek csöve befagyott, nem lehetett kilőni golyót,
A hó meg jegesre fagyott, nem lehetett gyúrni friss hógolyót…
Ide senki nem akart önként jönni, de mindenki kapott behívót,
Otthon hagyták gyereket, feleséget, földet, állatokat, családot.
Emlegették a tavaszt, azzal, hogy akkorra otthon kéne lenni,
De a Hadisten úgy döntött, hogy ezt sokaknak már, nem teljesíti.
Akinek meg haza utat teljesítette, az volt, több hónap vagy év,
A többség meg betegen ért haza, ezért engedtél el, ez volt az érv.
Hóban a köd amorf árnyai, a hidegben még csak torzultak,
Sokaknak nem volt már több tavasz, ők csillagösvényen ballagtak.
Ki túlélte, annak a testét sebek, sebesülések borították,
Sántán és lelki betegen látták újra, a családot és a hazát…
A szép Don-kanyarban az óta már volt oly' sok tavasz,
De ott többet ne lőjenek, ilyet jó, ha nem hallasz!
Vecsés, 2016. július 14. – Kustra Ferenc
|
|
|
- január 03 2017 13:17:48
Kedves Feri!
Méltatom versedet, mely téma mindig szíven üt. Köszönöm!!!
válaszul, hozzászólásképpen, témába vágó verseim közül csak egyet tűzök ide.
Albert Ferenc
Csendes a Don
Méltósággal, szelíden hömpölyög,
A halálosztó már nem dübörög.
Vajon él még elméjében a múlt
Midőn partján ezernyi lét kihunyt?
Gyilkos löveg a halált nem szórja,
Csendes a Don…, sebeit nyaldossa.
Talapzaton elnémult fegyverek
Mementóként; Nézzétek emberek!
Ádáz küzdelem színhelye volt,
Százezrek vére oktalanul folyt.
Vén hátán ma bárkáit ringatja,
Csendes a Don…, sebeit nyaldossa.
Mikor a kéklő víztükör megvakult,
Katonáink teste porhóba hullt.
Ma dombok, s lankák őrzik a múltat,
Föveny fedi fájdalmas titkukat.
Most békén folydogál kanyarogva,
Csendes a Don…, sebeit nyaldossa.
Vízválasztó volt a jámbor folyó,
Nemzetek fiait határolón,
Körülötte ólálkodott a halál,
Aki éjt nappallá téve kaszált.
Ma bús könnye partjait áztatja,
Csendes a Don…, sebeit nyaldossa.
Smaragdzöld nádast ringat a szellő,
Eltelt már egynéhány emberöltő,
Vizén és partján gyermekek vívják
Fafegyverrel a vértelen csatát.
Néma a víz, zsivajuk hallgatja,
Csendes a Don…, sebeit nyaldossa.
Üdvözlettel: gufi  |
- január 03 2017 13:22:11
Csak annyit még: Én bejártam a Donnak egyes szakaszait,
sok-sok honvédsírt láttam, tömegsírokat stb.
A Rudkynói, központi magyar sírkertben ottjártamkor, több mint 16.000 magyar honvéd nevét vésték fekete gránitlapokba. A Bolgyirevkai temetőben 8735 magyar katona nyugszik! |
- január 03 2017 15:03:32
Kedves Feri!
Emlékező versedet olvasva eszembe jutottak nagybátyám történeti aki főhadnagyként élte meg a borzalmakat.
Szeretettel gratulálok, remek verset írtál erról a soha nem feledhető történelmi tragédiáról. |
- január 04 2017 14:35:44
Én is sok történetet hallottam a szüleimtől eme borzalmakról. Remek emlékező verset írtál! Csak gratulálni tudok!!!!!! |
- január 05 2017 10:41:37
Beleborzongok a sorokba...azért jó, hogy van aki emlékezik... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 19. péntek,
Viola napja van.
Holnap Teofil napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
