Ébren a lélek a természete felett,
csak nappal a sírhelyek mellett...
ébren, hol utak és szívek gyűlnek,
csendben a sírhelyek egymás mellett,
mint mikor a vihar elment.
Ébren a lélek a természete felett,
csak nappal a sírhelyek mellett,
ébren, hol a moha a sírköveket takarja,
neveket fed, jókat, rosszakat, zöldes bársonya,
sorban rájuk tapadva.
Üdv: Sancho 
