|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Van, akinél többször is poharat emelne…
Mindenkinél vendég egyszer a halál,
Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll.
De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat…
Ilykor megáll és a gondolataiban kutat…
A halál pelerinje,
Az éjjel végtelenje.
Szokása az egy, nagy suhintás,
Végül is, ezért ő a kaszás…
Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol,
Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából.
Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet!
Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet.
Páciensnek menni kell és boldogan integetni,
Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni…
De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni…
Aki a halál útjából kitér, visszatér,
És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél
És abban is reménykedhet, még sokat megél…
Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik,
És ai elment arra már nem emlékszik,
Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít…
Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc
|
|
|
- január 17 2017 15:10:19
Megható,mély, szépséges vers ! Gratulálok!  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. november 21. péntek,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
