|
|
 
Kiálltam a dombtetőre,
sóvárogtam a mezőre.
Mindenütt hízelgett a csend,
sóhaj szállt, még fülembe cseng.
Becéztem a szomjas földet,
éreztem, hogy lágyan lüktet.
Benne még élet szendergett,
rajt' hógörgeteg hempergett.
Szelíd szelek szárnyra keltek,
havas ormon megpihentek.
Jégcsapok ékesen zengtek,
míg lassan könnyezni kezdtek.
Hűvös parton füzek csüngtek,
jég- tó tükrében lebegtek.
Puha karjába simulva,
Őt ringatta féltőn, óvva.
Megszelídült a fagyos tél,
bársonyos nap is újra kél.
Ébredtek a hamvas kertek,
búgtak a madár seregek. |
|
|
- január 19 2017 15:19:44
nagyon kellemesre sikerültek a soraid, élmény volt olvasnom.
Szeretettel: gratulálok.
KíberFeri  |
- január 19 2017 19:53:46
KiberFeri Köszönöm kedves szavaid, s hogy olvastál!  |
- január 19 2017 23:19:48
kedves Suzanne !
Átéreztem szép versedet amiben a tollad remekelt,gratulálok
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. október 20. vasárnap,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
