|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Füstszürke szivárvány lebeg,
lepke, az állatmenhely felett.
Vonyít és ordít, fojtogat a kín,
átsült húsuk szálló lelkükre pereg.
Bordó köveken siklik a kapzsiság,
minden tettből a pénz dalol.
Öregek százai dermedve fekszenek
halát várva elfekvő-osztályokon.
Szalmaszál lebeg aluljárók mélyén
kavarog végső sóhajok szelében
Cipők kopognak el mellettük ma is
a közöny gyönyörben nyög kéjesen.
Keselyűk gyűlnek ragyogó nyárban
alattuk oszló gyermek tetem
Csatornát váltasz, ne kelljen látnod
s én már szégyenlem az ember nevet.
|
|
|
- február 04 2017 06:30:23
Negyon fekete a tinta, melybe tollad mártottad. Ica |
- február 04 2017 12:24:51
Nagyon szép, egyben szomorú, fájdalommal teli igaz verset írtál, melyhez gratulálok! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. március 19. kedd,
József napja van.
Holnap Klaudia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
