|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,193
Nem aktiváltak: 0
|
|
Rabul ejti lelkem a hamvas, bársonyos csend,
látvány, földet hóvirág szőnyeg borítja.
Korhadó avarból kíváncsian kandikál
az ibolya, bódító illatát ontja.
Utakat sárga martilapu szegélyezi,
enged a föld fagya, hazajön a gólya.
Pillangók keringőznek víg, szelíd szellővel,
táncuknak pöttyös bogár a bámulója.
Elvarázsolt, nyugodt, az ébredező erdő,
a csobogó patak, fák virágzó lombja.
Közötte átsütő selymes, meleg napsugár,
a kedves, jámbor madárka csókcsatája.
Megigéztek vigyázón könnyező csermelyek,
sóhajos ligetek, ág madárkát ringat.
Szememből puha- könny pereg, lelkem súrolja ,
Ó, mennyi káprázat... a lét újra sarjad. |
|
|
- február 11 2017 09:22:07
Gyönyörű, Zsuzsika!
A természetet idéző verseidet (is) imádom!
Szeretettel gratulálok!
Évi |
- február 11 2017 10:06:31
Drága Évi! Úgy örülök kedves szavaidnak Imádom a természetet, mindig más és más szépséget csillant meg, ezért szeretek legjobban erről írni |
- február 12 2017 17:46:15
Nagyon szép. Talán a tavasz hamarosan bekopogtat.
Szeretettel gratulálok - Szfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. október 17. csütörtök,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
