|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Mért akarod a júliusi réten
a tavaszi zsongást?
Az érett kalászokat,
rügyezõ aranyesõre váltani.
mért akarsz mindenképpen
megint mást!
Ma a pipacsvirágokat,
s holnap, ezeknek ártani!
Több évszakod van.
Lehet, hogy most nyár,
máskor meg borús õsz.
Sáros erdei ösvényen barangolsz,
hajnali álmodban,
-de senki se' vár!
Saját lidérced legyõz,
és egy pocsolyában landolsz!
Visítsz mint a nutria,
hogy mindenki lássa,
majd mosakodsz vicsorítva
a holdvilágnál...
Te,-Anyád fia!
Apád,-hasonmása!
A tömött kalászból kitaszítva,
semmivé válnál! |
|
|
- március 16 2008 06:46:37
Hogy a végére koncentráljak, ez bizony teljességgel így van. |
- március 16 2008 07:28:09
Szia
Pergõ a versed, és valóban a végsõ sorok azok, amik megértetik az emberrel, a gyönyörû hasonlatokkal átszõtt versed:szeretettel
Kriszti |
- március 16 2008 08:48:31
[b]...látom megint " elengedted magad "...nagggyon jó...ez kell
tetszett...nagyon tetszett...szeretettel [/b] szí. |
- március 16 2008 09:32:21
Az utolsó négy sorig másra gondoltam...ott jöttem rá, Rólad van szó.Ott a csattanó.Lázadás, kitörési próbálkozások...de nem lehetsz más, mint amire rendeltettél... |
- március 16 2008 10:14:45
Sziszifusz!
Bennem teljesen mást váltottak ki soraid, mint az elõttem szólókban...
Az természetes, hogy egy embernek több évszaka van, a rügyezõ tavasztól a hideg télig, s mindegyiket becsülni kell, hisz mindegyik szép lehet... De érzelmeinket ugyan miért kellene kordában tartani??! Amit elértünk, az a miénk. S ha nem vágynánk másra, akkor maradnánk a langyos pocsolyában!
A másra vágyásunk épp a mozgatórúgó... |
- március 16 2008 10:23:04
Sokszor vagyunk úgy, hogy még a Napot is visszatartanánk forgásában. Lehetne mindig tavaszunk, csak ... hát... nem mindenkinek adatik varázspálca a varázslatra, de az biztos, hogy legyen bármilyen piszkos a víz mibe kezed mosod, kezed akkor is tiszta lesz. S ha már így leírtad, pontosan ezért nem válhatsz semmivé.
Üdv.J. |
- március 16 2008 13:12:34
Köszönöm a figyelmes hozzászólásokat!
Ezt a verset 20 évvel ezelõtt írtam, de a mai napig érvényes rám nézve.
Itt egy kitörési kísérletrõl van szó, amire a válasz az utolsó két sor! |
- március 16 2008 13:16:35
Szoszikám! Nézd meg a négysoronkénti szabályos rímeket!
Ez még a régi szusz, de régen is próbálkoztam valami újjal.
A történet többi részét meg tudod. |
- március 16 2008 15:01:39
Az örök lázadó aki belül tudja, egymagában elpusztulna!
Tetszik. |
- március 16 2008 21:04:09
Kitörés, lázadás, formabontás, mindenféle modalitás, a végén megsemmisülés. Ez jutott hirtelen eszembe.
Maryam |
- március 16 2008 21:28:32
Mindig valami másra vágysz. Mindig valami mást akarsz. Ez egy fontos éltetõ elem. Néha szeretne kitörni az ember, majd elgondolkodik rajta, aztán rájön hogy nem érdemes. Nekem ezt mondja e lázadó versed. Szeretettel: zsuzsu |
- március 16 2008 21:45:44
Gondola, Maryam , Zsuzsu!
Még annyit a megértéshez: elvált , szétszakadt családban éltem.A mostani egyetlen családomat nem tudnám elhagyni.
imádom õket! De harminc év házasság alatt sok kísértésnek vagyunk kitéve. elég egy rossz pillanat, egy szomorú esemény, egy õsi ösztön, és könnyen bajba kerülhet öszinte lelkünk. Hát ennyi! |
- március 16 2008 22:05:09
Valahogy a szabadulás vágya, kitörni akarás - mint fentebb már részletesen elemezték versed - látszódik, ami nem biztos, hogy jó útra vezérli az embert... s ez az utolsó hsz.-odban látszik is - egyetértek. Jó vers, tetszik! Üdv! |
- március 17 2008 09:03:02
Kitörni is tudni kell. A versed. Tetszik. Grat. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 01. szerda,
Annamária napja van.
Holnap Ottó napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
