|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Az éj langyos volt, és bársonyos.
Lámpásnak ott volt a telihold,
Ahogy égi útját járva odafent,
Szépen, lassacskán bandukolt.
A parton ülve néztem a vizet.
Mély volt, és hideg. Félelmetes,
Ahogy mozdult, úgy éreztem él,
Amint lassan dajkálta, a szél.
Az idõ múlt, talán két óra volt.
Tûz nem égett, rég hamvába holt.
Sehol egy hang, madár sem rikolt.
Suttogó sás, hûs vízre ráhajolt.
A tájon, mélységes csend honolt.
Élvezve e csendet elmerengtem,
De az idõ gyorsan múlt felettem,
És a változást észre sem vettem.
Már derengett az ég keleten,
Tündöklõn s narancsvörösen.
S mint amikor izzó lávát
Vajúdnak magukból a hegyek,
A bíborló napkorong távol,
Felemelkedett a látóhatáron
Aranyló hidat vert a tó tükrén,
Itt, közvetlenül én mellettem.
Ráléptem, és láthattam a csodát
Amint ragyogón eljött a reggel. |
|
|
- március 16 2008 11:07:12
Az egész verseden végigvonul a nyugodtság, a csend, a béke.../ezt a természetközeli élményt kettesben még csodásabb megélni.../ |
- március 16 2008 11:48:59
Szia
Gyönyörûen bánsz a költõi képekkel.Versed olvasása közben, magam is ott éreztem azon a nyugodt, csendes tóparton, hol csak a természet,,zaja"él
Szeretettel:Kriszti |
- március 16 2008 11:56:57
Huh, Zsuzsu! Csodás! Nagyon kellemes elmerülni soraidban. Nem is voltál egyedül!  Nagyon jól bánsz a szavakkal. |
- március 16 2008 12:12:46
[b]....nagyon szépek a képeid...színeid...ragyogásod...szivembõl gratulálok...ha valaki a "csendet " keresi...ide érdemes betérni...[/b].szí. |
- március 16 2008 13:22:17
Zsuzsu,a nap kelte egy gyönyör és ahogy megvilágit...
De ahogyan te leirtad ez csodás. |
- március 16 2008 14:56:57
Lendületes, szép vers |
- március 16 2008 17:29:16
Ó zsuzsu! remek ez a vers! "amint lassan dajkálta a szél"
A lágyan hullámzó víztükörre ez a megfogalmazás pompás! |
- március 16 2008 19:09:53
Tényleeeeeeg!
Most, éreztem, ott jártam, feküdtem és vártam mi lesz. És képzeld:
közben itt a nappaliban kotkodál a papagáj, szól a tv, ég a villany.
Mikor olvastam soraid, ezek eltûntek, de tényleeeeeeg!
Na ez vers, ez igen. Grt. sancho |
- március 16 2008 20:18:36
Hatásosan bánsz a szavakkal, nyugalmat, szépséget rejt a versed. Csodásak a leírásaid, ahogy lassan, eljutsz a sötétbõl a fényre. Mintha mi is a természet részei lennénk, egy megfoghatatlan titoké. Nagyon tetszett.
Maryam |
- március 16 2008 21:46:49
Nagyon szépn köszönöm a hozzászólásokat. Szeretem a természetet, és szeretném visszaadni verseimben azt a hangulatot, amelyet adott pillanat ébreszt bennem. ha sikerül, akkor már megérte leírni. Szeretettel: zsuzsu |
- március 17 2008 08:47:25
Csak így tovább! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. december 12. péntek,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
