|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Az utolsó levél hullt le a folyónál,
ropog a talaj az avar alatt,
kicsit megpihenek a csobogónál,
felidézve a sosem volt nyarat...
A viharfelhők már elvonultak,
nyugalom van, ölel a csend...
olykor hadat üzennék a múltnak,
hogy ködbe vész, mi sokat jelent!
Fagyos sárban két pár lábnyom,
álló idő egy négyzetméteren,
- vagy ezt is képzeletben látom? -
körülöttem minden élettelen...
Most a tél kacsint rám kívül,
kihunyt a tűz és hódít a jég,
s mintha hangulatom tükre lenne,
fakószürke fölöttem az ég...
Az utolsó levél hullt le a folyónál,
a világ egész, de a lélek törött,
egy kósza szellő havat szór rám
valahol az Isten háta mögött... |
|
|
- március 03 2017 08:38:28
A szerkesztés nem teljesen szabályos, de érezni a versen, hogy lejegyzője igazi írói vénás művészi alkat, akinek egyáltalán nem megerőltető ilyen mély és nagy súlyú személyes érzéseket líraian, a megfelelő szavakat megtalálva bemutatni, ezért mindenképpen elismeréssel adózom! üdv.: párducos/Árpi |
- március 06 2017 14:21:19
Szeretem vers  Üdv! Tézi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 16. kedd,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
