|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Este van.
Az álmok sötétségbe hullnak,
és velük együtt minden,
amire emlékezem.
De ma még visszagondolok
az utólsó napra.
Sört ittunk.
Te elég sokat, én meg
magamhoz képest.
Abban bíztam, az alkohol
enyhíti a fájdalmakat.
Pangó vér feszítette medencémet,
görcsben rángott egész belsőm,
mondjuk úgy - a lélek -,
és egész nap iszonyú üresség tépett a távolságtól,
bár mellettem ültél.
Gerincemen kétségbeesetten kergetőztek
a jéghideg verítékcseppek.
Meleg volt, mégis fáztam.
Néztem az ajkad vonalát,
ahogy a nevét kimondtad,
s puszta akarattal próbáltam
fékezni méhem lüktetését.
Hiába. Éreztem, ahogy a kíntól
kilökődik az utolsó alvadt vérdarab.
Mennem kellett.
Búcsúzóul még megcsókoltál,
s ettől a csóktól újra
részeg reményekbe öltözötten,
remegve álltam előtted,
de a könyvet, amit akkor ígértél
már nem kaptam meg.
Eltelt negyven hét.
Ma még visszagondolok
az utolsó napra.
Este van.
Az álmok sötétségbe hulltak.
Mégis örüljünk!
Hiszen megszületett
a fiad.
|
|
|
- március 05 2017 19:44:31
Remek versedet örömmel, szeretettel olvastam. Zsuzsa |
- március 06 2017 09:09:18
Különleges hangvételű versedhez, mely egy átélt közös pillanatot, szűk, ám egyben tág időtávot mutat be, ezáltal közvetít természetes emberi érzéseket, gratulálok! üdv.: párducos/Árpi |
- március 07 2017 15:17:00
Gratulálok szép versedhez.
Szeretettel - Szomorúfűz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 23. csütörtök,
Köztárs. napja, Gyöngyi napja van.
Holnap Salamon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
