A szív
Hangszer, szelíd, türelmes,
Örökké ingatag —
Aként zenél, ad hangot,
Ahogy rajt' játszanak.
Többféle művész rontja,
Kínozza is szegényt,
A mint hóbortja feljön,
Vad kénye-kedveként.
Az ész, ez ezermester:
— Tán ő a hangoló —
Mind azt veri fejéhez
A mi igaz, való.
Aztán jönnek: remény, vágy,
Búbánat és öröm —
S mi lesz ha ennyin játsznak?
Zavaros hangözön!
Egyszer csak jő a lángész,
S hozzálát hirtelen,
A többit porba sújtva,
És ez : a szerelem!
Viharként megzugatja,
Tépvén, a húrokat —
Bánja is ő, a hangszer
Ha széttörik, szakad...
Pásztói ( Platthy Adorján) 1847-1907
Das Herz
Instrument, zärtlich, duldsam,
ewiglich unstabil –
So musiziert, und so klingt,
wie der Musiker spielt.
Mehrere Künstler probiert,
quält oft den Armen,
sobald es exzentrisch wird,
gibt es kein Zurück mehr.
Das Hirn der Tausendsassa,
- gar er ist der Stimmer -
alles wirft ihm an den Kopf
so heute, wie immer.
Nachher kommt: Hoffnung, Sehnsucht,
Trübsal und Vergnügen,
‘d was, wenn so viele spielen,
Trübes durcheinander!
Auf einmal kommt das Genie,
‘d macht ohne Umtriebe,
andere fallen zu Boden,
und das ist: die Liebe!
Wie ein Gewittersturm rauscht,
wild zupft er die Saiten,
egal, wenn das Instrument
in Stücke, zerreisst, er.
Fordította Mucsi Antal - Tóni
|
|
