|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Szerelmem, én soha nem láttam Ankarát,
s ha róla kérdezel, nem tudom mit mondjak,
de szemeidben elsőnek láttam meg a tengert,
azt a kék lángot, mely a mélységéből fakadt.
Nem láttam drága selymet, szövetet, sem aranyat,
a karavánok útján sosem jártam hidd el ...
Csak azt tudom, hogy szépséged miből fakad,
szomorúságomat kiemeled térdeiddel.
Ne alázd meg büszkeségemet, kérlek
nem törődsz vele, de értsd mit halkan suttogok,
mert ott, hol az én országom, az én létem,
Talán a híres költők közé tartozok.
Szavaim verseim által bűbájosan szólnak hozzád,
s hallom a kutyák ugatását más egek Holdja alatt,
Ó, nem óhajtanád-e te értékes lányka,
hogy lásd kalászát kék országomnak?
Minden szó hiába, lelkem fullasztja e suttogás,
azért kérlek itass illatoddal bátran
szemedben elsőnek láttam meg a tengert,
miképpen azt a kék lángot ott Aranka szemeiben-abban a lányban-. |
|
|
- május 29 2017 13:06:07
 Szellemes udvarlás... |
- május 31 2017 07:57:09
Csodaszép verset írtál! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 02. péntek,
Ábel napja van.
Holnap Genovéva napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
