|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
 I
Tüzet gyújtottál akaratlan,
Múlhatatlant, s olthatatlant.
A lángja, most itt lobog bennem,
Valahol, mélyen a szívemben.
Talán idõvel szelídül majd,
A lelkemben ez a lobogás,
S majd nem marad belõle más,
Csak ott bent, a hamu alatt is,
Csendesen izzó, forró parázs.
Igen, melege itt lesz velem.
Egészen nem múlik el sosem,
Végigkisér majd életemen,
Mert ha látlak, beszélek veled,
Csupán néhány szavad is elég,
Mert felroppen majd hamvaiból,
S a fõnix-szerelem újra él. |
|
|
- március 20 2008 12:48:08
Nagyon szép újra a versed. Grat. Tetszik. Szeretettel:Kormi |
- március 20 2008 12:50:53
A szunnyadó parázsnak elég egy suhanó szellõ...Ez olyan mélyen ülõ, csendes, hosszantartó, ...néha látni is elég...de az is milyen jó... |
- március 20 2008 18:36:16
HÚÚÚ, ez nekem ott van a csúcson.
Rövid de tartalmas, ahogy folyik a vers, olyan erõvel nõ, majd csitul el a tûz. És a vége megoldás is klassz! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. január 09. péntek,
Marcell napja van.
Holnap Melánia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
