|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
H.Gábor Erzsébet
Amíg a szívem megtelik
Aranykalászos búzaár,
lángol a katlan, dúl a nyár,
pipacs piroslik, tűz a Nap,
béka hűsöl a fűz alatt.
Száraz a föld, a szent mező
szomjazik, s mint a szenvedő
vizet remélve vár, sajog -
föntről egy szempár ráragyog.
Göröngy az úton, kőkemény -
kegyet remél e költemény.
Mivé lesz így a drága mag?
Kérjetek bátran, lágy szavak,
s vigyétek messze, vágyaink,
amikben mindőnk álma ring.
Adj Uram nékünk, jó esőt,
embernek, földnek jólesőt.
Szomjazó létünk mit sem ér,
könyörgünk drága kincsedér’.
Kenyér kell, búza, bő öröm -
aprócska borsók bőrömön,
szeretet, csók, és biblia -
muszáj a földnek innia!
Térdel, úgy kér e költemény -
ne legyen szíved kőkemény!
Száraz a föld, a szent mező
szomjazik, s mint a szenvedő
vizet remélve vár, sajog…
Föntről egy szempár rám ragyog;
felhőket gyűjt a kék egén
- mindig is ad, ha kérek én -,
s küldi az áldást reggelig,
amíg a szívem megtelik.
2017.07.03.
|
|
|
- július 04 2017 14:27:32
Kedves Erzsébet !
Nagyon tetszik a versed,örömmel olvastalak,gratulálok
Szeretettel : Tibor |
- július 04 2017 16:45:13
Made by Zsike...
The perfect poem...
Thanks & Grats!
 |
- július 04 2017 19:32:41
Köszönöm szépen, kedves Tibor! Örülök, hogy tetszik a vers. |
- július 04 2017 19:33:55
Thank you!
Kedves vagy, Dávid, igazán jólesik.
Ölellek, szeretettel:Zsike |
- július 05 2017 18:19:47
Nagyon szép vers! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 24. szerda,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
