|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Újkenyér
Jóllakott zsákok, majd ki szakadnak,
hópuha liszttel úgy teli vannak.
Nézi a molnár, könny a szemébe’,
aprítni lesz már mit a tejébe.
Boldog a gazda, boldog az asszony,
várják, hogy végre nagyra dagasszon
szívük kovásza mennyei étket,
kedvébe járni marcona éhnek.
Hálás szemekkel néz a nejére;
dúdolva gyúr a szép felesége,
bölcsőben alszik a kisgyerekük,
érzik, hogy Isten is itt van velük.
Jószagú illat lebben a légben,
munkál a kés az asszonyi kézben.
Megszegi csendben az újkenyeret,
s a férjének ád egy nagy szeletet.
2017.08.08.
|
|
|
- augusztus 09 2017 13:33:23
Kedves Erzsébet !
Csodálatosan szép családi idil a versed amihez szeretettel gratulálok
Tibor |
- augusztus 10 2017 08:06:12
Nagyon szépen köszönöm, kedves Tibor.
Örömmel láttalak nálam.
Zsike  |
- augusztus 10 2017 16:47:12
Erzsébet kedves, igen jó lett az idil bemutatása!
Szeretettel gratulálok.
KíberFeri  |
- augusztus 11 2017 11:52:57
Köszönöm szépen Neked is, kedves Feri. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 24. szerda,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
