|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,186
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Ha szíved mélyén Nap ragyog
Az ember olykor elmereng,
és gondolatban fent kereng,
hol nincs határ, és nincs bilincs,
hol törvény sincs, s tán semmi sincs
mi gúzsba köt, mi megfagyaszt,
és hegynyi terhet rád akaszt,
mely nem hagy szállni, s élni sem.
Csak senyvedsz poklod mélyiben.
Az ember mint egy nagy madár,
hogy szárnyra keljen arra vár,
s az álma vinné messzire,
mert hajtja őt a szent hite.
De mért van akkor annyi fal,
és mért cibál a vad vihar,
hogyha a sorsod az neked,
hogy felhasítsd a felleget,
hogy átragyogjon ott a Nap,
és fény legyen a fák alatt,
és tűnjön minden bánat el -
a búnak hátha lába kel!
Ha égig ér a szép szavad,
tán áldott lesz a pillanat,
s a szomjas lelkű emberek
majd hálakönnyet ejtenek;
és elcsitul a vad vihar,
és megtörik a sziklafal,
és szárnyad nő, hogy az lehess,
ki szétfújja a felleget!
Ha szíved mélyén Nap ragyog,
a lelked többé nem vacog.
Szirmot bont benne száz virág;
gyönyörű versek, szép imák!
2017.08.28.
|
|
|
- augusztus 31 2017 09:46:59
Kedves Erzsike, nagyon szép és igaz gondolatok.
Szeretettel olvastam nagyszerű versed.
Gratulálok!
Margit |
- augusztus 31 2017 10:07:15
Erzsike kedves, szép sorokban értekeztél és tartalmasan. Igai, nagy élmény volt olvasnom, remek eszmefuttatásodatR
Jó, ha mondom = 5*
Poétaöleléssel és szeretettel, csak gratulálnitudok.
KíberFeri  |
- augusztus 31 2017 14:19:00
Szeretettel olvastam szép versed, gratulálok: Zsuzsa  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 23. kedd,
Béla napja van.
Holnap György napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
