|
 Vendég: 35
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
Itt van a csősz, itt van újra,
jön, mint mindig, rendesen.
Isten tudja, hogy mi okból
nem tréfa a fele sem.
Kiülök a szőlőskertbe
onnan nézek szerteszét,
s látom jön a csősz utánam,
mint ki eldobta eszét!
Lába döngve lép a földre,
csahol mérges agara,
van puskája, van sörétje,
– s némi elmezavara.
És valóban csősszel a föld
nem cidrizik, nem remeg,
úgy megennék néhány fürtöt,
a szőlőből, s nem lehet.
Pedig vége a szüretnek,
pár fürt csak, mi itt maradt,
de a csősz engem lelőne,
mint az éhes madarat.
Jobb, ha elrohad a száron,
mintha bennem olvad el.
Ám a csőszt ez nem zavarja,
boldog, mikor hadra kel.
Hát elbújok, s nem szemezve,
a lantomat pengetem,
versbe írom hogy a csősz itt
megint elbánt énvelem.
Csak az Isten ül le mellém,
s hallgat bennem szótlanul.
Míg dalom az eget járja,
s amíg s csősz elvonul…
Ma megcsókolt a természet.
A szőlő megmenekült…
A csősz boldog, mert a rigó
üres csőrrel elrepült…
|
|
|
- szeptember 17 2017 14:33:55
Szeretettel olvastam elgondolkodtató, szép versed, gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 27. hétfő,
Szabina napja van.
Holnap Simon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
