|
|
H.Gábor Erzsébet
A vén platán
A parknak díszes éke volt,
a Nap sugára ráhajolt,
és úgy ölelte ott a fát,
minthogyha kincset fonna át.
A lombja dús volt - zöld smaragd,
és száz torokból dal fakadt;
ágain fészket ringatott,
másoknak otthont így adott.
De tudta jól a vén platán,
hogy útban már a sarlatán,
s a nyár hajára rozsda hull;
lassanként minden megfakul,
és sárga lesz a zöld levél,
majd halni, csendben földet ér,
hogy sírba fojtsa álmait,
s ott nem segíthet már a hit.
Ám mégis boldog volt a fa,
mert néki szólt a szél dala,
s még csókolta a drága Nap
a lombját és az ágakat.
De jött a tél, s a vén platán
csak állt ruhátlan, óraszám;
bánata gyöngyöt pergetett,
siratva azt, mi elveszett.
Az Isten csendben nézte őt,
és áldást küldött, éltetőt;
hóból szórt reá tüll-lepelt,
s a szívük együtt ünnepelt.
2017.09.22.
|
|
|
- szeptember 27 2017 09:20:40
Nagyon szép vers, gratulálok!  |
- szeptember 27 2017 19:18:00
Szép és tetszik!
Gratula!
KíberFeri  |
- szeptember 27 2017 21:39:57
Köszönöm szépen, kedves Melinda,  és kedves Feri.
Szeretettel. Zsike |
- szeptember 28 2017 10:35:05
ZSIKE KEDVES!
NAGYON SZÉPET ÍRTÁL, GRATULÁLOK: PIRCSI |
- október 01 2017 08:09:45
gyönyörű |
- október 03 2017 20:22:09
Köszönöm szépen, Pircsikém, és Évike.
Ölelésem. Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. július 19. péntek,
Emília napja van.
Holnap Illés napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
