 
("-ista vízió)
Hömpölygő, vén, álmos estek,
nincs szivárvány, égi híd,
tiri-tarka verset festek,
remélem, az fölvidít.
Ében éjben ballag az A,
csigalassan tart haza,
arra, ahol a part laza,
várja varjak halmaza.
Fakószürke bánatában
árkot ásott már az Á,
ármányt lát már fűben, fában,
mégsem válik gonosszá.
Hószínű E oltott mésszel
festett kerge ereket,
sárga Ével a lép mézel,
s égig ér a szeretet.
Az I piros ingben virít,
iceg-biceg egy picit,
majd ijedten nagyot sikít,
meglátva a hosszú Ít.
A hordóban bordó a bor,
borszínű az O, s az Ó,
jár a lopó, mint a kopó,
beszopik a borozó.
Rézvörös, az Ö és az Ő
vöröslő a műköröm,
nem fest hajat a vörös nő,
de ez nem baj, sőt, öröm!
A Marson zöld kutya ugat,
hosszan nyújtja meg az Ú-t,
zöld gyíkember szeme guvad,
nem rejti a gyalogút.
Tünde-lila az Ü s az Ű,
tüllbe cérnát tűz a tű,
rajta a két hímzett betű,
minden olyan nagyszerű!
|
|
Zsuzsa
