|
|
 
Életem....
Két embertöl születtem,
apámtol kaptam életem,
anyám mosolyát élvezem,
sokszor nem értem életem.
Minden összefutott bennem,
ki tudja, talán hetedíziglen.
őseimet érzem véremben,
anyám szeretete szivemben.
Egymásbafonodó láncszemek,
amiket mind én kaptam meg.
életemböl új élet nem fakadt,
velem véget ér a láncsorozat.
Sokszor gondolkodtam ezen,
mi az életcél az életünkben?
Vannak szerencsés családi
életek,a másikrol ne is beszéljek.
Zűrös életem talán nem adta
meg a kedvező alkalmat,hogy
megalapozzam a jövőmet,hol
a nevem fennmarad.
Lehet talán nem is akartam,
mindég a háttérben szorongtam,
hagytam másokat az előtérbe
kik vágyódtak a dicsőségre.
Gyertyám csonkig égett,a láng
végleg ellobban énvelem,nem
sajnálom itthagyni az életem,
amiket láttam,túl sok volt nekem.
Bízom egy másik világban,hol
életem majd újbol kezdhetem.
ahol több lesz a szív és szeretet
s az élet kedvezni fog nekem
Pár embert akiket sajnálni fogok,
hogy nem létem bánatot okozott.
csak egy szürke veréb volt, ki a
zűrös élrböl eltávozott......
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- október 03 2017 16:44:31
Tibor kérlek versed egyszerűen nagyszerű, egy míves remek mestermunka és szeretettel, örömmel olvastam.
És még elgondolkoztató is...
Gratulálok tisztelettel, barátsággal:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 12. csütörtök,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
