Istenem, milyen volt sárguló hajának kalásza!
Sárguló búzatábla, s lengette a szél.
Csak ez maradt meg emlékemben
Õ sárguló szõkesége, fiatalsága...még akkor az enyém.
És hogy milyen volt színe a szemének? Kék mint az ég!
Sárguló búzatábla s virága, búzakék.
Látom most is magam elõtt, látom
Sárguló haját, szõkeségét, kék szemét...mert élt.
Hangjára emlékszem, tele a rét.
Fényképét most is nézem, örzöm
És oly messze most mint az ég.
Fájdalom bennem, már nem látni, nem hallani...jelenét.
