|
|
Az ősz keze kertemben motoz észrevétlen,
északi szél sóhajt a csillagtalan éjben.
Lelkem mélyén most csönd van, elhalkul a világ,
megbántam minden régen elkövetett hibám.
Emlékek hullámain múltba repit a szél,
színes képekről kopik, lemállik a festék.
Egyedül maradtam, sorsom lett a bús magány,
jövőm útja merre tart ez számomra talány.
Előre tekintek, reményem új tavaszt vár,
illatos virág nyílik nekem, lehet még nyár.
A jótettek és rossz emléke összevegyül,
csak az a fontos szerettem-e önzetlenül |
|
|
- október 20 2017 10:35:20
MÁRIÁM!
GYÖNYÖRŰ VERSEDHEZ SZÍVEMBŐL GRATULÁLOK!
VOLTAK IDŐSZAKOK, AMIKOR ÉN IS TÖPRENGTEM, HOGY HOL RONTOTTAM EL, DE EZ IS ELMÚLT, CSAK ELŐRE KELL NÉZNI, NEM BÁNKÓDNI.
ERRE A KIS IDŐRE, AMI MÉG HÁTRA VAN,JÓL VAN ÍGY, AHOGY VAN!
SZERETETTEL OLVASTALAK, ÖLELLEK: PIRCSI   |
- október 20 2017 21:20:20
Kedves Mária !
Megható,gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok mint mindég
TIbor |
- október 20 2017 21:40:56
Kedves Mária, csodaszép őszi gondolatok. Minden benne van. Az utolsó versszakod utolsó két sora az ami szerintem is a lényeg.
Szívből, szeretettel olvastam nagyszerű versed, hozzá elismeréssel gratulálok!
Margit |
- október 21 2017 10:09:02
Hmm... nagyon elmélyülten írtál a jelenről a jövőbeni reményről. Jól lett és tetszik! Nekem is elmélyülten kellett pazar soraidat olvasnom, így aztán minden átjött.
És igen, az életidő tovább hetyeg és jobb már előre nézni, bár a múltban éltünk...
Elismeréssel, szeretettel: vivát!
KíberFeri |
- október 22 2017 12:59:29
Gyönyörű, de fájdalmas, szépség !
A természet ad millió csodás színt
de magában hordozza az elmúlást!
Ezeket, szépen festetted le nekünk !
Szeretettel Csaba. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 24. csütörtök,
Timót napja van.
Holnap Pál napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
