|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,195
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
A kaszás....
Ballagtam a kietlen útvesztőben,
Néztem az őszülő avart.
Nemrégen még csodás színekben
Pompázott mint egy kirakat.
Kiszámíthatatlan az idő,
Az évek egymás után mennek
Kaszás szabadon arat,viszi
A drága lelkeket.
Neki minden egyre megy,
Nincs lelkiismerete,hogy is lenne ?
A hosszú listáján a nevek,
Már régóta nem emberek.
Egy nap a kaszás,
Alattomosan közeledett felém,
Aztán hirtelen megtorpant....
Kaszáján elkopott az él.
Kínáltam a kaszakövet,
Amit elutasított,mondván :
- Nem ! Várni fogok még
Egy pár napot - .....
Ha tudnád milyen rövid az élet ?
Amit csak akkor tudsz meg,
Mikor elérsz a végéhez,mikor
Már minden a múlté lesz !
Ágoston Tibor
2017 Arizona |
|
|
- november 05 2017 12:10:42
Kedves Tibor!
Így igaz ahogy leírtad, a kaszás akkor jön amikor legkevésbé várjuk, ő az aki dönteni fog.
Szívből gratulálok nagyszerű versedhez!
Margit |
- november 05 2017 18:42:42
Kedves Tibor!
Az elmúlásról szóló versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 12. csütörtök,
Gabriella napja van.
Holnap Luca, Otília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
