|
|
Ő csak egy fa volt, szívós, mint a szikla,
legalábbis eddig azt hittem.
Hegyes tüskékkel vértezte fel magát,
vigyáztam, nehogy megérintsem.
Barázdás kérgén mézszínű gyanta folyt,
ezer sebből vérzett, kínt érzett.
Ahogy elhaladtam lassan mellette,
halkan hozzám szólt, mert felébredt:
Ha egyszer kivágnak jussak eszedbe,
ott leszek izzó kandallódban.
Én leszek az ágyad, asztalod, széked,
gerenda csinos bungalódban.
Leszek méz a kenyereden, teádban,
parféd, szirupod és levesed.
De nem leszek az éltető levegőd,
árnyékod, hiába van gyökerem….
|
|
|
- november 06 2017 11:39:29
Kedves Zsuzsa, különös, szomorú versed az akácról, elgondolkodtató.
,,Leszek méz a kenyereden, teádban,
parféd, szirupod és levesed.
De nem leszek az éltető levegőd,
árnyékod, hiába van gyökerem….''
Szeretettel olvastam, hozzá szívből, elismeréssel gratulálok!
Margit |
- november 08 2017 06:08:14
Hálásan köszönöm az olvasást és kedves szavaid!  Zsuzsa |
- november 08 2017 11:31:41
Kedves Zsuzsi! Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok neked! ( Jessie ) |
- november 09 2017 10:50:50
Ugyan, csak 300 éve van Magyarországon, de nekem az egyik kedvenc fám és már véglegesen magyar is!
Jól megírtad a versedet, nagyon élmény volt olvasnom!
Szeretettel, elismeréssel, gratulálok:
KíberFeri  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. december 08. vasárnap,
Mária napja van.
Holnap Natália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
