|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,217
|
|
H.Gábor Erzsébet
Őszi anziksz
Bámul a bávatag nyárfa a parton,
rőt a ruhája, ősz szele fúj.
Arcomat most is az ég fele tartom -
semmi se vész el, csak átalakul!
Nézem a lángoló csipkefa-bokrot,
égő bogyói tűzparazsak,
vázámba tenni tépek egy csokrot,
Nap szór a tájra óaranyat.
Száraz avarba süpped a lábam,
illata lágyan körbekering -
egyetlen percben mennyi varázs van!
Átfon az érzés - lágy, selyeming.
Fájó a múlás, de új jön helyette!
Tél hava óvja az őszi magot,
s tollpuha dunnáját ráteregetve,
földanyaöl majd otthont ad ott.
Dajkálva csendben friss élet sarját,
könnyezve hagyja indulni azt,
ha új tavasz nyújtja érte a karját -
életet adni a legszebb vigasz!
Megbök egy tüske, de nem fáj, csak nézem;
karmazsin vércsepp az ujjam hegyén -
indulnom kéne, de nem teszem mégsem,
ketten vagyunk csak; Isten, meg én!
2017.11.18.
|
|
|
- november 19 2017 13:18:47
Ez a nem semmi gondolatsor...
Jó, ha mondom, sőt egyszerűen nagyszerű a versed.
Szeretettel, elismeréssel: gratulálok.
KíberFeri  |
- november 19 2017 13:46:06
Köszönöm szépen, kedves Feri. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 21. kedd,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
