|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
A vándor balladája....
Hosszú volt az út,sokat láttam,
Az élet küzdelmeitöl elfáradtam.
Megpihenek egy diófa alatt,hogy
Port lerázzam,szomjamat oltsam.
Szomjamat oltsam patak vizéböl,
Eledelt a tarisznyám mélyéböl.
Fejem alá teszem a málhámat,
Tündérek vigyázzák ákmaimat.
Mély álomban szenderültem,sötét
fellegek száguldottak felettem.
Óriások ordzágába értem ahol
Magamat elég kicsinynek éreztem.
Azt mondták a fejemet veszik,ha
Nem tudom az ők titokzatos jeleit.
Gondoltam az utamnak itt már vége
Mert nem tudok megfelelni a kérdésre.
Elvezettek egy hatalmas főtérre
Aminek egy nagy tönk állt a közepébe.
Gondoltam itt lesz az életemnek a vége,
Legalább adnának egy kis időt a töprengésre.
Mondták egy kivánságom lehet,amit a
Halálom előtt nekem teljesítenek.
Gondoltam magamban ha egy kivánságom
Lehetne,hagyják az életemet épségbe.
|
|
|
- november 27 2017 00:03:28
Kedves Tibor, különös álmod jó volt olvasni.
Szívből gratulálok, szeretettel!
Margit |
- november 27 2017 10:16:29
Jó lett a balladád...
Tisztelettel: gratulálok.
KíberFeri  |
- november 27 2017 10:45:54
KEDVES TIBOR!
ARANYOS AZ ÁLOM MESÉD!
GRATULÁLOK, SZERETETTEL OLVASTALAK: PIRCSI |
- november 28 2017 09:11:57
Szépséges vers. Szeretettel, köszönöm hogy olvashattam. Tetszett!  Zsuzsa |
- november 28 2017 11:24:06
A halhatatlanság vágya - teljesíthetetlen kívánság
Lehet, hogy neked sikerülni fog, - kívánom szívből
Sarolta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. november 30. hétfő,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
