|
 Vendég: 65
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szemeim elõtt az idõ jéggé dermedt
szívdobbanáskor jégcsapok csilingelnek
Látod, megfagyott, nem süt már a Nap
Hóvihar kélt egy pillanat alatt
fehér lepel beteríti
mint tiszta lap, mind elrejti
emlékeim
Hol pipacs nõtt , ma már csak jég virág lakik
hol sugár simogatott, most éles fény vakít.
Hallgat a magány fogvacogva
a múlt koncait vicsorogja. |
|
|
- március 24 2008 14:00:53
Bizony, jéggé dermed az ember, ha olvassa s magányában megvacogtatja. |
- március 24 2008 14:16:22
[b]Crysty...nagyon-nagyon szemléletes...az érzelmek hideget árasztanak...soraid ugyan fénylenek,mint a jégcsapok...de hûvösödik köröttem a levegõ...még jó,hogy meleg szobában vagyok...
Nagyon tetszett ez az ismerõs érzés... szeretettel[/b] szí. |
- március 24 2008 15:53:56
Mondanám, hogy nagyon siralmas. No nem a vers, hiszen az nagyon szép, hanem amit közvetít.
Mondanám, - de nem mondom, hiszen a sorok között ott van a remény, ha esetleg nem is tudatosan. A "tiszta lap".
A tiszta lap mindig az újrakezdés szimbóluma. Az, amikor nem kell a múlt terheit cipelni, amikor megszabadul az ember a koloncoktól. Egy másik vers kapcsán írtam példának a format c:/ -formulát. Ha az ember tiszta lappal, egy újraformázott winchesterrel kezd, akkor mindegy, hogy mi volt eddig!
Szép a vers, és bár elsõre nem ezt sugallja. Ott van benne a remény! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 15. szerda,
Henrik, Roland napja van.
Holnap Valter napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
