|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
Egyedül vagyok, lelkemben emlékek,
időfonálból egy kötegbe fonom szomorú napjaim,
milyen nehéz a szó, olyan mint mélye a tónak,
és fekete, mint az ég a zúzós vihar előtt,
szél söpri át a kertem, s széttépi jácintjaimat.
Érzem ahogy kialszik az álmom
a tündérvilág fénysugarai alatt,
szétolvad a múlt homályában...
fájdalmam olyan, mint a szirmok halál
mikor a vihar csókjai megtépázzák - összeroppannak -,
Ó, ki az, aki hiábavaló kísértésként befurakodik
körém, hogy a sírás szavakba nőjön,
s vállamra akasztja köpenyét,
és kezeim közé bújtatja titokban
azt a kelyhet, amiben a sóhajtások lapulnak. |
|
|
- december 28 2017 12:12:22
Szeretettel gratulálok elgondolkodtató, szép versedhez! Boldog új évet kívánok! : Zsuzsa |
- december 29 2017 15:35:37
Kedves Elemér!
Szeretettel olvastam ismét szép versedet.
B.Ú É.K - Szfűz |
- december 29 2017 18:42:42
Szeretettel gratulálok versedhez: Radmila
BÚÉK |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. február 18. kedd,
Bernadett napja van.
Holnap Zsuzsanna napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
