|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Oldozz fel
Hiányod keresztje megfeszít,
béklyóként hordom a kínomat -
szenvednem miért kell ily sokat?
Az, aki tudna, az nem segít.
Megőrjít félek, a hallgatás,
szobámban szótalan csend honol,
a szívem jajongva ver, dobol,
égető poklom e sorscsapás.
Vezeklem. Meddig még, Istenem?
Oldozz fel, add vissza szárnyamat!
Tűnj el, te kísértő árnyalak,
tanultam, nem kell több intelem!
Hiányod elvette hangomat -
kifosztott madárka, néma dal.
Omolj le átkozott téglafal,
ragyogj be, bíborló alkonyat!
Hadd legyek általad még szabad,
hadd bontsak szárnyakat újra én,
új évnek reménytelt ünnepén -
repítsen magasba szép szavad!
2018.01.02.
|
|
|
- január 02 2018 16:33:36
Kedves Erzsike! Szép fohászod szárnyaló! Szeretettel. Éva |
- január 03 2018 18:16:44
Szép a fohászod és nagyon elgondolkoztató! Nagyon átéreztem...
Gratula!
KíberFeri  |
- január 05 2018 21:38:07
Kedves Évi, kedves Feri!
Köszönöm szépen az olvasást.
Szeretettel fogadtalak Benneteket.
Zsike  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 20. vasárnap,
Sebestyén napja van.
Holnap Ágnes napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
