Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikáprilis 24 2018 04:59:15
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 6
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,180
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
OIK-Napút bolgár p...
Anagramma
Asszociáció.
Szerelem
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10172]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3521]
PageRank mérõ
Google PageRank
V E R S E K Váltás a PRÓZÁK főoldalára
Don-kanyari emlékezés…
KiberFeri


Kezdő hadnagy voltam 1942.- ben… versben, haikuban és apevában…

Jaj!
Hideg
Ölelget!
Remeg testem,
Lelkem, mindenem!
*
Itt
Lélek
Nem leli
Nyugvó helyét!
Sír is oly’ hideg.
*
Gaz
Hideg,
Maga az
Ármány! És az,
Hogy még lőnek is…!
*
Vánszorogva botorkál a lélek, de, nincs miért visszanézni,
Mert azzal is csak robbanásokat lehetne visszaidézni.
Álmodozó a lélek, az égbe száll belőle a sóhajtás,
De, nem hallja meg az itteni hó és a hideg ármánykodás.

Amikor először hallottam, hogy „tyiu-tyiu-tyiu…” az orosz így orgonál,
Majdhogy nem, áhítattal hallgattam, „tyiu-tyiu-tyiu…”, az orosz hogy muzsikál…

Az ágyúszó oly' lágyan, harsogva-ordítva a fülembe cseng…
A találat becsapódik… ha élünk, érezzük; föld belereng!

Tyiuuu-tyiuuu-tyiuuu… tizennyolcszor egymás után,
Ez volt a nagy katyusa, a tizennyolc csövével sorban, majdnem buján...
Ez a reaktív fegyver, ontotta a halált,dallamra, szinte puhán.

A katyusákból csak mi előttünk van, vagy harminc darab,
Nagyzenekar, mi úgy van hangszerelve, hogy… haláldarab.

Itt a lélek, mint tört cserép, darabokra válik,
Folyvást sebző szilánkoktól, kis-apróra mállik,
Ez nem a mi harcunk, mi életünk... kiviláglik.

Tra-tra-tra… szólt a géppuska, a lövedékek felénk kaszáltak,
Kat-kat-kat… a légvédelmi gépágyú is megszólal... galádak.
Trrr-trrr… pereg az orosz dobtáras géppisztoly, nyelve, szeletelne.
Ha életben maradunk, az föltétlen Isten segedelme…

Rám morog egy messze hordó ágyú, miközben csak... csak ácsorgok.
Nem talált messze volt, így ijedtemben, mérgemben, én rámorgok.
Embervér-éhes a robbanás, látom, de az ittlétünk, átok!
*
Front lehetne az
Élted pályaudvara…
Akna csak fütyül.
*
Vannak itt még nekem, otthoni reményteljes álmok,
Élet szabadulásra, isteni csodára várok.
A múlt sodort ide, régebbi időszakon át,
Itt én, nem látom szépnek reggel, a nap sugarát...

Negyvenkettő szilveszterre értem az állomáshelyemre,
Legott csak, azt láttam, mennyi bajtársam nincsen eltemetve….
Éppen, mínusz harminchét fok volt... mulatságra a hideg,
De itt nem volt pezsgő, nők meg tánc, itt élet nagyon rideg.
Megdöbbentem… itt a lefagyott kéz és a láb a módi,
Mínusz negyvennel szemben nem lehet akadékoskodni.
A hideg itt mindenható, mint a gonosz, sátáni kacaj...
Lépre csal, de, ha nem mész, akkor is kiállt... erre, davaj.
*
Aknának, hideg
Nem számít. Repül és öl.
Épp szilveszterkor.
*
Szilveszterkor az élet és a halál, táncra is kelt egymással,
Közben egy bomba lecsapott, ölelkezett kemény fagyhalállal!
*
Katonák fáznak,
Nincsen téli ruhájuk.
Vezérkar… izzad?
*
Én szakaszparancsnoknak lettem idevezényelve,
Egyből az első vonalba, életben… reménykedve…
Van itt nekem a hóba ásva egy kis bunkerem,
Van tisztiszolgám, épp a földim, őt már ismerem!
Az őrség meg a készültség, állandóan mindig kint van terepen,
Ez a rettenetes hideg és vastag hó, lyukat robbant lelkeken.

Érzem én azt, mi benne él a szívemben,
Nem hevenyészett érzelem a semmiben.
Hogy mi van, a havas éjben,
Meglelem… a fagyos jégben.

Nekem itt, mint szakaszparancsnoknak, emberekről kellene gondoskodnom..
De nincs időm... a sok elesettért, sebesültért, folyton le kell hajolnom…

Itt nincsenek lombtalan, meztelen fák, mik borzonganának,
És nincsenek vérmes remények, mik köztük bolyonganának!

Hamar jött a január tizenkettedike és reggel kilenckor,
Az orosz össztüzet kezdett zúdítani most, és nem majd, vikkendkor.
Elég baj volt ez nekünk, de, délután öt órakor meg is indultak!
Végeláthatatlan roham hömpölygött felénk... szerepek, kitisztultak.

Igyekeztek úgy lőni, hogy találjon belénk! Jaj, ügyességnek...
Jöttek a pufajkás gyalogosok, a motorizált lövészek,
Jöttek a lánctalpasok, amik lassan, de, éppen elénk értek.

Kiadtam a parancsot, mindenki kezdjen el futni hátrafelé,
Megvártam az utolsó katonámat és indultam arrafelé…

20 év múlva…
*********
Emlékszem, a bunkerommal átellenben egy fakereszt állott.
Egy akna belecsapott, a friss kereszt, az enyészetbe szállott.
Már akkor sem tudtuk, hogy ki volt az eltemetett, él ös emlékezet
Mert, az aknarobbanás elvitte róla az utolsó emlékeket…

Emlékeimben: ott minden karcos volt, szinte katasztrófa,
Akárhová néztem is, láttam, mindenütt csak, sok a sorja…

Nagyon porzott a hó, a hóvihar szembefutott velem.
A pengeéles hó szemcsék, könnyezővé tették szemem.
Derékig hóba süllyedve, velem battyogott a bánat.
Behívót kaptam, így hagytam el kedves hazámat.

Egy biztos, ott az élet nekünk biz' több volt, mint roskatag,
Lőtt egy akna, és utána már lehet... minden hallgatag.
Öt percre előregondolni is, volt nagyon ingatag.

Az ember ott csak tengette a szürke napjait egykedvűen,
És bizony, senki nem kapott nevetőgörcsöt… semmi örömben.
A frontvonalat én jó helynek nem-igen gondolnám,
Golyóval ölő, és jeges mészárszéknek mondanám!

Ott az ember lelke olyan volt, mint oldott kéve,
Szíve-lelke is széthullott, fronti messzeségbe.
És bizony ott még elfagyott az ő legénysége…

Borzalmas, a havas-jegestájon orosz roham-támadás,
Élet kiszámíthatatlan… soknak nem is volt megmaradás.
A fronton, az erőszak dúlt és a reménytelenség,
Megfagyás volt napirenden, hozzá elő dermedtség.
Ott éltek és lőttek a katonák, megfagyott lábbal,
Oly kicsinyes volt ott az élet… kézfogás, halállal.
Folyvást és szinte állandóan bőgtek az orosz fegyverek,
Kik a fronton éltek-haltak, fagytak… voltak ők is emberek.
A halál oly’ keveset dolgozott, csak a fagyást küldte ránk,
Mint kisgyermek, sóvárogtak, sírtak a haldokló katonák.

Régen voltak ezek, de, bennem még nem múló az emlék,
Barátaim, ott mind elmentek… legyen nekik békesség!

Ott bizony, nem voltak unalmas, kurta napok,
Esténként konstatáltam: huh, életben vagyok.
Számból, másokéból, szakadtak a sóhajok…

Szerencsére túléltem, itt vagyok,
Nevelek is, egy szép nagy, családot!
A régi háború, nekem szerencsémre már emlék,
Bízok, hogy több háború nem lesz nekem! Én nem mennék...

Az útmentén, néha még látom… halott, merev emberi testek,
Kilőtt, égő harckocsik, lánctalpak által felszántott bunkerek.

Hallom, hogy miként süvít... katyusa tizennyolc csöve,
Még látom, hogy a parancsok bunkere szét van lőve!

Még emlékszem, hogy a kemény, negyvenfokosra fagyott szalonnát
Nem tudtuk vágni, sem rendesen enni, csak faragtuk falatkát.

Minden emlék, csupán fájdalmas szerencsére múlt idő,
A részben elveszett élet hiánya nem felejthető.
Az öldöklő mészárlás emléke soha nem múlik,
A hó meg, a meghalt bajtársak sírjára, csak hullik.

Ott
Voltam!
Az ármány
Nem győzött le!
Ördögkacaj se…
*
De
Lelkem
Darabja
Csak ott maradt!
Jól emlékezek!
*
Isten velünk volt, mi tizenegyen, egyben maradtunk és haza is érhettünk!
A sok viszontagságot, borzalmat még leírni sem tudom… mindent túléltünk!

Van egy kis tanyám, én még a nagypapámtól örököltem,
Állatokkal és egy kis földdel. Kezdtem is és műveltem.
Mire az orosz front ideért, már visszailleszkedtem.

Azért a biztonság kedvéért a család elbujtatott egy kis árva szénakazalba,
És a kaukázusi hordának garázdálkodását, a feleségem is megúszta…
Gazdálkodtam pár évet, de az új hatalom elvette a gazdaságot,
Örültem, hogy a ház megmaradt, meghagyták a családi lakhatóságot.

Pár éve kezdtem keresni a velem volt túlélőket, de csak hétről tudtam meg valamit,
Még ennyien élünk és évente január tizenkettedikén, találkozunk egy kicsit!
Örülünk egymásnak és az életnek, anekdotázunk, eszegetünk, iszogatunk kortynyit.

Amikor rám lőttek az oroszok, nagy volt a kalamajka,
De, semmit nem tehettünk, ez volt az orosz tüzérek dolga…
Nekem fontos, hogy túléltem, jeget is, megérkeztem haza

Az emlék nem hal meg, csak talán eltelt idő elfedi,
De a rosszra is feltétlen muszáj visszaemlékezni!


Vecsés, 2016. január 2. – Kustra Ferenc
Hozzászólások
pircsi47 - január 12 2018 10:48:38
FERIKÉM!
SZEGÉNY APÁM IS OTT VOLT KÖZTETEK, EZT AZ UTAT VÉGIG JÁRTA Ő IS,
MAJDNEM ELBŐGTEM MAGAM, ESZEMBE JUTOTT A SOK MESÉJE A 3 ÉV SZIBÉRIÁROL: OMSZK, TOMSZK, TOBOLSZK!
SZÍVBŐL GRATULÁLOK, HOGY ILYEN SZÉPEN LEÍRTAD A NAGYON FÁJÓ EMLÉKEDET! ÜDV: PIRCSIsmiley
orok szerelem55 - január 12 2018 21:29:46
Kedves Feri!
Valósághű, figyelemre méltó, mesterművedhez tisztelettel, nagy elismeréssel gratulálok!
Poétaszívvel, szeretettel, Margit smiley
ElizabethSuzanne0302 - január 12 2018 23:01:08
Kedves Feri! Szeretettel gratulálok elgondolkodtató, szomorú , valósághű versedhez:Zsuzsa
Tiberius - január 12 2018 23:22:36
Kedves Feri !
Szomorú tapasztalat fájó emlékek írták versedet amit nagy érdeklődéssel
olvastam.Lassan mind elmennek a történet írók kik átszenvedték a zűrös
éveket.Igaz szívböl gratulálok és köszönöm,hogy megosztottad a történetet

Tibor
KiberFeri - január 18 2018 20:32:20
Pircsi kedves, köszönöm a látogatásodat, a véleményedet.
Köszönöm az elismeréseddel vegyes, szívből jövő gratulációdat!
KíberFeri smiley
KiberFeri - január 18 2018 20:33:34
Margit kedves, köszönöm, hogy jártál itt is, a véleményedet és, hogy nagy elismeréssel gratuláltál is.
KíberFeri smiley
KiberFeri - január 18 2018 20:35:00
Zsuzsa kedves, jólesett, hogy voltál és olvastál, valamint köszönöm az elismeréssel vegyes szeretetteli gratulációdat.
KíberFeri smiley
KiberFeri - január 18 2018 20:36:38
Tibor kérlek, köszönöm a véleményedet, az elismerő szavaidat és, hogy szívből gratuláltál is.
KíberFeri smiley
borsylaszlo2379 - március 23 2018 15:49:46
Kedves Feri!
Köszönöm, hogy ÉBREDJ MAGYAR! című versemet méltattad!
Felkeltetted érdeklődésemet irántad és verseid iránt!
Számomra a most aktuálissá vált Don Kanyari Emlékezés című versedet választottam! Most jutott el hozzám a Népjóléti Minisz-
térium rendelete, hogy a hadifogságban elhunyt vagy onnan hazatérők leszármazottai támogatásban részesűlnek!
Én kis költőcske meghajlok tehetséged, nagyságod előtt!
Szeretettel Üdv: BorsyLaszlo
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2018. április 24. kedd,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

pircsi47
23/04/2018 14:36
SZÉP DÉLUTÁNT KÍVÁNOK MINDENKINEK ÉS KÖSZÖNTÖM A BÉLA NEVŰ ÍRÓTÁRSAKAT!smiley

orok szerelem55
23/04/2018 13:25
Kellemes, ragyogó szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
23/04/2018 12:05
Sziasztok Pircsi, Margitka, Vali! smiley

vali75
23/04/2018 12:05
Sziasztok Manon, Pircsi! smiley

pircsi47
23/04/2018 11:18
SZIA-SZIA DRÁGÁIM, SZÉP NAPOT KÍVÁNOK!smiley

szomorufuz
23/04/2018 11:00
Szia Valika. Szép napot kívánok Neked.smiley Tévedtem smiley

vali75
23/04/2018 10:50
Szép napot kívánok! Sziasztok Margitka, Zoli! smiley

szomorufuz
23/04/2018 10:48
Szia Melinda. Szép napot kívánok smiley

szomorufuz
23/04/2018 10:13
Szép napot kívánok Mindenkinek!

Manon
23/04/2018 07:27
Szép reggelt mindenkink!

KiberFeri
23/04/2018 06:59
Kellemes napot kívánok mindenkinek!

Manon
22/04/2018 10:02
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
22/04/2018 09:51
Kedves Mindenki! Itt hét ágra süt a nap! Legyen a lelketekben is ilyen a vasárnap!

szomorufuz
22/04/2018 09:24
Szép vasárnapot kívánok Mindenkinek!

Helen Bereg
21/04/2018 16:50
Szép késő délutáni órákat Mindenkinek!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes