 
Kövér köd ül a tó fölött,
vajon mi van a köd mögött?
Jó ismerem ezt a tájat,
naponta sok vonat vágtat erre,
utasokkal soha nincs megtelve.
Dübörög a tehervonat,
éjjel nem pihenek sokat.
Zajvédő fal, épp csak díszlet,
ostobák, kik ennek hisznek.
A zajt megszokni nem lehet,
aludni már felesleges,
mikor nyugdíjas az ember,
nappal alszik, éjjel éber.
Zajfal mellett sok a cserje,
mikor lombos,a táj csendbe
illatozik, sétára hív,
botorkálok, pad telepít.
Várom vissza a hattyúkat,
vadkacsákat, horgászokat.
Jaj, szél támadt, vacogok is,
borzong már a nádas, sikít.
Oszlik a köd, tisztul az ég,
szomorú táj, kopasz, nem szép.
|
|
