|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Azt hittem mit akartam, s azon túl nem láttam.
Feltétel nélkül hittem, s ebbe buktam bele.
Szerettem volna, ha...
De mit számít ez már, mikor tõr csillant meg a kezedben,
és a hátamba mélyesztetted oly könyörtelen.
Igazából nem is a hirtelen kapott seb lepett meg,
inkább az, hogy a szívem kezdett el vérezni.
A vérzés minduntalan nem akar elállni,
és a lábam elõtt kis vöröslõ tócsába ütközik.
Miért nem lehetett õszintének lenni?
A nagy kérdés az, hogy szívem miért oly naiv?
Jól mondtad, nem ismerlek, talán sohasem ismertelek,
csak elhitettem magammal, hogy te vagy kit szerelmemmel megajándékozhatok.
Tévedtem!
Ó de imádom ezt az állapotot, mikor porba hullik élettelen testem,
leáll a szívem, a lelkem pedig él elveszetten.
Igen, általában erre ítéltetik nincstelen életem,
hogy még jobban fájjon a szívem.
Sírnék, de nem tudok, ordítanék segítségért mielõtt a porba hullok,
viszont már nem bírok.
Torkom kiszáradt, tõrödet szerencsésen kihúztad, csak nekem fájt neked nem.
Én bíztam benned, sohasem gondoltam, hogy képes lennél ilyesmire.
A legrosszabb rémálmom, íme megelevenedett.
Csak annyit kérnék tõled, ha lehetne, add meg a végtisztességet testemnek, s temess el, hogy ne váljon rothadó hullám dögevõk eledele.
És legutoljára egy kis fejfát is rakj a sír közepére, amin ez álljon"Árulásom ártatlan áldozata"
Ha nem tennéd, hogy sose felejts el, kísérteni foglak, s a pokol felé taszítalak,
hogy tanulj a leckébõl, és ugyanúgy fájjon mint nekem, ez a szerelem. |
|
|
- March 25 2008 20:10:31
huhh... Hát ez döfi... |
- March 26 2008 20:28:13
Köszönöm a hozzászólást!Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 27. Saturday,
Zita, Mariann napja van.
Holnap Valéria napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
