 
Ó, te kék szemű, be szép is vagy!
Bizonyosan ilyenek az égiek,
kiket gyermekként szárnyakkal láttam,
liliommal kezükben, s göndör hajfürtjeik vállaikon.
S mikor közepedet megfogom, álmodom,
hogy egy angyal a magasból leesett, a mennyországból.
Nagy félénkséggel érintem arcod a számmal,
kábultan szívom magamba illatod, meleged,
s ha piros-rózsás ajkaiddal érintesz,
feltámadok, mint egy oltári szentség.
Önmagamat kérdem: lehetséges-e hogy ő szeressen?
Ó, te kék szemű, be szép is vagy!
Dédelgess gyermeki kezeddel,
Megfúlsz dúsgazdag hajadban,
mi oly puhán, oly istenien omlik
vacsorakor, levelekben, fényben illatosan,
kezeid alkossanak kört nyakam körül,
mert ez illeti a vőlegényedet,
és hagyd, hogy könnyedén vigyelek,
egy izmos ugrással a bibliai ágyba,
tisztességesen, meztelenül, ruha nélkül vergődve,
aludj velem az éjszakai szent helyen,
mennyben, lágyan szentelj meg engem csókjaiddal.
Ó, te kék szemű, be szép vagy!
|
|
