Csendes káoszban térdelek
Körülöttem a köd betemet
Ez egy újabb másnap
Angyalok rám nem várnak
Én csak egy bukott angyal vagyok
Kit számûztek a Földre
Bûntetésemet soha nem töltöm le
Magány!! Csak te vársz
Melettem a halál
Egy utolsó táncot jársz
Most mondhatnád kár
mit akarok? Nem tudom már!
Csak egy ölelés csak egy szó tán
Bár megmondhatnám
De félek nem értené senki
Engem többé kérlek ne találjatok ki
denes - március 26 2008 05:09:13
Az ölelés és szó nagyon hiányzik az embernek. Az angyalok pedig bennünk élnek.Szép volt a versed.
Torma Zsuzsanna - március 26 2008 08:57:53
Kedves Bizkit!
Lehet, hogy mindannyian bukott angyalok vagyunk, s újra és újra új életet élünk a földön?
S ha nem azok volnánk, akkor nem is a földön lennénk, hanem örökre a mennyben?
Talán egyszer letöltöd a büntetésed és egy ölelõ kar megtalál!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Nagyerdessy - március 26 2008 11:32:23
Ha azt mondom, kicsit kaka, kicsit nemtelen káosz, kicsit nem tudom hová vágyom, s talán az írás segít gondolat vesz körül olvasván téged. Ez nem baj. Elindultál, s tanulj sokat, szerezd meg e mesterség csínját-bínját, s ha nem felejted el honnan indultál, akkor meg fogsz érkezni. A kérdés már csak az, lesz-e testednek ideje hozzá. Szeríntem olvaslak még!
bizkit - március 29 2008 22:38:55
Köszke a kommeneket és a tanácsokat próbálom megfogadni
