Egy kávéházban ülök, illatok terjengnek
Friss sütemény, kávé tölti be orrom
És gombosharmónika lágy zenéje
Kedvünkben játszik õszi reggel, pirkadaton.
Megjött az õsz, de már rég volt bennem
Igazán csak én tudom hogy szorítja szívem.
Egy keringõ sárga levelekkel forog az úton
Kint a szél zúzmarás reggelen, hogy legyen mit szétrugjon.
Gúnyos kacagással szétrepít mindent
S elszalad más utcákba.
Hiába kiáltom: ne kínozzon többet!
Mikor kilépek érzem erejét összehúzódva, fázva.
És csipõs keze hajamat tépi
Reggel még nagy a némaság, a csend
Még haza nem kerültem ez õszön
Mert kint a szél és zúzmarás a virágos kert.
