|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,181
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Itt ülök a világ tetején,
köröttem havas hegycsúcsok
meredeznek az ég felé,
alattam búgó hárfahúrok.
Ahogy szétnézek áhítattal,
alattam folyó hömpölyög.
Lelkemhez szól egy madárdal
szívemben csend, derű és öröm.
Kékesen szikrázó jégfalak,
szédítő gleccser hívogat.
Veszett zubogó zuhatag,
hósipkás hegyóriás csalogat.
Oly kristálytiszta a levegő,
hogy szinte megrészegülök!
Harmatos csendben ölel ő,
cirógat, szinte elszédülök.
Naplementekor majd szétrobban
a narancs- vörösben úszó,
ormokkal táncoló folyam,
a vad végtelennel búcsúzó.
Lelkembe mar az édes gyönyör,
csönd ül e mesés alkonyon.
Múlt elszáll s eljő a jövő,
Hold dudorászik az égbolton. |
|
|
- március 11 2018 12:25:04
Kedves Zsuzsa, jó volt veled ülni a ,,világ tetején''.
Csodás élményt nyújtott a gyönyörű kilátás!
Szívvel, szeretettel olvastam szépséges versed, elismeréssel gratulálok hozzá!
Margit |
- március 12 2018 13:36:46
Kedves Margit! Ó, de jó! Köszönöm szépen!  |
- március 12 2018 17:44:16
Csodás vers, mesés leírás, rendkívüli érzések!
Remekbeszabott versedet örömmel olvastam!
Szeretettel gratulálok: Magdi |
- március 15 2018 09:14:19
Drága Magdi! Ó, de örülök!!! Köszönöm szépen! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2018. december 10. hétfő,
Judit napja van.
Holnap Árpád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
