|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,193
Nem aktiváltak: 0
|
|
Elcsitul a zabolátlan szél,
a tél már végleg elalél.
Eső cirógatja a magot,
kis madár csattog dallamot.
Újra lélegzik erdő, a rét,
sugárzó tavasz visszatér.
Kandikál krókusz s az ibolya,
csodás a pázsitnyoszolya!
Szelíden ring a nárcisz, jácint,
nap sugara mosolyt ráhint.
Simít bársonyban, aranyprémben,
fönt ragyog az azúr égen.
Lepkék komótosan ébrednek,
pattan a szív, mily becsesek!
Virágruhát öltenek a fák
rigó rikkant, pattan a nász.
Forrás fakad, csobog a patak,
körötte mámorban vadak.
Mily szerető szívek lüktetnek,
remény magokat ültetnek!
|
|
|
- március 30 2018 15:46:04
Olvasva e verset, az jutott eszembe, hogy bizony az ember tartozik ennyivel a természetnek, hogy ha képes megverselni, tegye meg és így virágozzon bennünk is a tavasz. Gratulálok, tetszett! üdv.: párducos / Árpi |
- március 30 2018 17:14:21
Kedves Zsuzsa, még egy szépséges tavaszi vers.
Élmény volt számomra olvasni.
Szeretettel gratulálok!
Margit |
- március 31 2018 10:55:08
EliSu kedves, kelleme olvasmány, szép és jó a tavaszi versed!
Csak gratulálni tudok:
KíberFeri  |
- április 01 2018 12:21:14
Kedves Feri, Margit és Párducos! Köszönöm hogy nálam jártatok és olvastátok a versem. Örülök hogy élményt nyújtott számotokra. Kellemes ünnepeket kívánok! Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. október 22. kedd,
Előd napja van.
Holnap Köztárs. napja, Gyöngyi napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
