|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
Amikor megszülettem,
mint minden újszülött csecsemő,
mezítelenül dideregtem.
A rideg világgal ismerkedtem
mint tudattalan érzékelő.
Anyám méhének puha melegéből
ölének édes védelméből
hirtelen magányos lettem, védtelen.
Riadtan felsírtam, de élve
ébredtem önálló létre.
A csíralétet elkerülve
idegen anyagok függvénye
vett körül kényszerítve
töltöm azóta éveim,
várva, hogy az anyaföld ölébe
hulljak mezítelenül.
|
|
|
- április 26 2018 08:36:03
BRAVÓ!
Jó, ha mondom!
Sarolta kedves, nagy mondanivaló, nagy versben. Szeretettel olvastalak és köszönöm ezt a felső fokú élményt!
Poétaöleléssel és szeretettel, csak gratulálni tudok!
KíberFeri  |
- április 26 2018 14:25:33
Nagyszerű vers drága Mamuszka!
Én is azt várom.
Szeretettel: Viola  |
- április 27 2018 23:09:33
kedves Sarolta !
Azt mondják úgy megyünk ahogy jöttünk ami nem mindenhol egyformán van
itt felöltöztetik a halottakat kifestik,úgy néznek ki mintha élnének.
Gratulálok versedhez
Tibor |
- április 28 2018 12:07:04
Érdekes vallási szokás lehet, talán indiánoktól örökölt.
itt mostanában a hamvasztás lett általános - olcsóbb, és van, aki haza viszi az urnát.
A vers az eredetről szól - lassan már hely sem lesz a temetőkben, olyan sokan halnak és kevesen születnek itt - a zöld területeket pedig beépítik és leaszfaltozzák - gyűlölöm ezt.
Kedves Tibor a vers nem szó szerint veendő |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. június 05. péntek,
Pünkösd, Fatime napja van.
Holnap Norbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
