|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Nyúlnak az árnyak,
szürke penészt rakva a fényre.
Rásző leplet az éj takarónak az égre
Múlnak a percek, álmatag órák
végtelenített útjukat róják.
Csendben elalszik fénye a napnak,
vaksi szemével pislog egy ablak.
Zárva az ajtód, csend a kilincsen.
Szikkad a falban a múlás,
pók szövet álom a nincsen.
Ernyed a házad,
Álmodat őrzi az isten
Kinn szelek fáznak a kertben
Álmok időznek, várnak a tűzre, a frissre.
Úgy bizseregtet ma itt benn...
Fáj a hiányod, illatod érzem,:::
Még ölelésed tart melegével,
hogy a hidegtől már-ne vacogjak.
Két szemed vágyom, benne ragyogjak... |
|
|
- május 01 2018 08:30:23
Ismét egy újabb gyöngyszem  Elgondolkodtató, szép versedhez szeretettel gratulálok: Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
