|
|
 
H.Gábor Erzsébet
Hiába
Érzem, hogy itt vagy, leskelsz most is,
hiába bújsz el, látlak ott is,
hiába játszol néma csendet,
tudom, az elméd el nem enged!
Beléd ivódtam, mint az illat,
szavamat, mint a bort, csak ittad,
gyümölcsös fámról csenve szedtél,
nevemnek régen rabja lettél.
Nem vállalsz fel, mert félsz, hogy egyszer,
feloldalak, mint holmi vegyszer,
s együvé válva, mindörökre,
fogoly leszel a börtönömbe’.
Tagadod, mégis erre vágynál -
parazsam óvott, hogyha fáztál,
meleg szívembe fészket rakva
vártál az édes kárhozatra.
Nélkülem ajkad néma, szótlan,
dalra fakadtál, hogyha szóltam -
lelkemet csönded megfagyasztja.
Úgy lesz, ahogy az Úr akarja,
hiába küzdesz, lásd be végre!
Lángomban tudsz csak fájva, égve,
létezni. Sorsod visszaűzött,
végzeted lettem, tiszta bűnöd.
|
|
|
- június 05 2018 06:07:44
Nagyon szép a versed! Szeretettel, és tisztelettel gratulálok! Zsuzsa |
- június 06 2018 18:43:47
Hzsike kedves, nem semmi a gondolatsorod. Egyenesen remek lett! Köszönöm, hogy olvashattam, élmény volt.
Szeretettel olvastalak és gratulálok is!
KíberFeri  |
- június 09 2018 12:05:01
Köszönöm szépen, kedves Zsuzsi,  köszönöm szépen, kedves Feri.
Szeretettel:Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. július 18. csütörtök,
Frigyes napja van.
Holnap Emília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
