 
Ó, furcsa társak...
Ó, furcsa társak, emberek,
Köztetek járni nem merek,
Idegen vagyok én,
Búsan bolyongok köztetek,
A jó szótól is reszketek,
Fázós vagyok s szegény.
Ó, voltam én vidám s merész,
Álmok gályáin tengerész,
Ki boldog partokat
Keresne, tündér szigetet,
De nem leltem, csak szíveket,
Mely rosszat tartogat...
És édes táplálék gyanánt
Ettem a lomha bú-banánt...
Mind ellenségesen lohol,
És jó tekintet nincs sehol...
Fáj nektek is az öntudat,
A ti szemetek is kutat...
Írta: Toth Árpád
Ach, kauzigen Sodalen
Ach, ihr kauzigen Sodalen,
bei euch darf ich nicht verweilen,
weil ich ein Fremder bin,
traurig irre an selben Ort,
bibbere schon, von jedem Wort,
‘d der Frost liegt, in mir drin.
Ach, froh war ich schon lang nicht mehr,
im Träumen Flug ich übers Meer,
wer der frohen Ufer
suchte, ein elfenhaftes Land,
aber nur ein leeres Herz fand,
nur bei Arglist spurt er.
Für die inneren Organe
ass ich dann eine Banane …
Alle rennen feindlich herum,
freundliche Blicke gibt es kaum …
Das Selbstbewusstsein macht euch Weh
und das Auge sucht das Klischee …
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
