|
|
 
Tegnap ezt olvastam az Fécen Klopfer Szandrától:
Szeretnek irni egy verset arrol ami
az elmult ket honapban tortwnt velem.
De nem tudom hogyan is kellene.
Nincs tehetsegem sajnos.
Csak szeretnem ha ezaltal
megertetnem par emberrel hogy a tetteik
milyen hatassal vannak masok eletere.
Egyenlore ilyen de nem tudom befejezni...
Es nem is tudom jo e :)
Hogy nagyjabol tudjatok mirol szol.
Beteg vagyok es a betegseg mellett
kuzdenek a lombikert de ketes hogy lehet
mert mindig kozbejon valami.
Munka ...sok gonosz ember van
es amit szivbol csinaltam eddig most elveszik.
A remények rabja lettem
Ha elmeselnem, vajon meghallgatasra talalnek-e?
Vagy egyszerűbbnek tűnik tudomást sem venni róla?
Miként tapossák el a rózsákat,
És a tüskéiket megtartják örökre.
Vajon a reménység megment-eA
Attol ami elkerülhetetlen?
Leveleim lehullanak egyesével de szirmaim meg epek.
Minden egyes szirmomra egy reményteli szó van írva,
mint harmatcsepp ragyog fel:
Gyermek, család, egészség, munka.
Vajon akik szirmaimat tépik belegondolnak-e abba amit tesznek?
Miként megy tönkre egy élet,
Reményt vesztve, ....
Elolvastam, és egy óra múlva ezt a verset küldtem vissza Szandrának:
A remények rabja lettem
Ha elmesélném, nem is tudom
meghallgatásra találnék-e?
vagy tudomást sem venni róla,
már az, sokkal egyszerűbb lenne.
Ha eltapossák a rózsákat,
tüskéje megmarad örökre,
vajon a remény, az megment-e
vagy életem, így teszik tönkre?
A lehulló rózsa levelek
oly búsan integetnek felém,
és ott a kis rózsa szirmokon
mint harmatcsepp, csillog a remény.
Gyermek, család, egészség, munka,
itt e rózsakertben ér véget,
ti, kik ezt teszitek látjátok, hogy
miként megy tönkre egy élet.
Klopfer Szandra szavai után, írta Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. január 16. szerda,
Gusztáv napja van.
Holnap Antal, Antónia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
