|
 Vendég: 165
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Az univerzum peremén,
Valahol most ott vagyok.
Gyere, ülj csak le mellém!
Remélem, napodtól elolvadok.
A végtelenben elveszve keringek,
Nem találom a csillagom.
Fázom és egyre merengek,
Ki hallja meg szomorú dalom.
Hideg az űr és mindent betölt.
Csontjaimig hatol az érzés:
Mikor a szívbe jeges vizet önt,
S egyszer csak eláll a vérzés.
A többi csillag messze pislákol,
Én pedig csak félúton lebegek.
Remélem, gravitációddal elhúzol,
És végül veled lehetek.
Az univerzum peremén,
Valahol most ott vagyok.
A sötétben árva bolygóként,
Egyedül nem ragyogok.
|
|
|
- szeptember 06 2018 10:12:19
Huh!
BRAVÓ! Jó, ha mondom = 5*
Pazar, kiváló, nagyszerű amit írtál és közben igen jól ábrázoltad a léted...
Nagy beleéltem magamat és olvasni a műélvezet csodája volt!
Poétaöleléssel és szeretettel: gratulálok.
KíberFeri  |
- szeptember 06 2018 14:11:44
Kedves KiberFeri, köszönöm a hozzászólásodat!  Örülök, hogy tetszett! Jólesett a pozitív kritikád.
Üdv: Szandi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 04. kedd,
Domonkos napja van.
Holnap Krisztina napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
